Első bejegyzés, a blog célja, és a blog tulajdonosa megmutatkozik.

A blog real-time módban követi egy mexikói bogár replika Oettinger TSV 2000 modellé alakulását. Műszaki hablaty bőven lesz, nem lesz benne hejehuja, de lesz azért benne szubjektivitás és vélemény nyilvánítás. És van köszönet nyilvánítás is, feleségemnek, Babónak, aki eltűri a sok hülyeséget, a sok olajat, a sok büdöst és a sok szabadidő gyilkolást. A blog nem szól a múltról, csak a jövendőről és a mostról. A blog alapvetően műszaki, romantikus műszaki, megtűzdelve realista műszaki elemekkel, majd szépen rájöttök, hogy ez mit jelent.

Lesz pictura és sentecia, lesz elgurult hatos anya, lesz repülő olajos vas és égben edzett kő. Lesz kár volt belekezdeni, lesz ez is eltört/kilyukadt, a kurvaaaannnyát, megint vérzik és megint fáj. Itt lesz minden. Gyengébb idegzetűek erősödjenek fel.


Nem kezdem, hogy mi a TSV2000, ki volt Oettinger, akit érdekel, az ráguglizik, abba sem megyek bele, hogy ki vagyok én, az meg úgysem érdekel senkit. Nem értek a blog íráshoz, ezért hitvány a külalak, de remélem valakit az egész majd jó útra térít és ahelyett, hogy ilyesmit csinálna, majd hasznos dolgokra fordítja az energiát és a temérdek pénzt. Mert ez nem hasznos az tutiziher és kurva sokba is kerül, az meg mégtutibb.


Minden így kezdődött.

Barátaim figyelmembe ajánlottak egy eladó első gazdás bogarat, amikor már kettő hasonló autóm volt otthon, hogy talán érdemes megnézni. Az embernek tetteit néha nem a tudata irányítja, így annak elemzésébe, hogy minek mentem el, minek néztem meg és végül minek vettem meg harmadiknak inkáb nem mennék bele. Nem is volt olcsó, nem is volt igaz, amit a tulaj unokája állított róla ("sehol sem volt sérült"), láttam is, hogy hazudik, alkudhattam is volna, nem is volt pénzem, de a szerelem makacs dolog. Koszos volt, büdös volt, poros volt, de megfogott. Beleszerettem, nincs mit ragozni, na.
Egy Thököly úton lévő udvarból hoztam el, én vittem akksit hozzá, gyönyörűen beindult, nagyon szép hagja volt, mindene gyári volt, semmi házi barkács, Óbudai Autójavító (Mozaik utca) matricája benne. Kormányon szinte nincs kopás, műszerfal is gyári, semmi buszkapcsoló belebarkácsolva, gyári kipufogódob, érintetlen motor. Órában valós 78e km.
Minden papírja lejárt, 2 éve nem ment sehova az autó.
Érvényes papírok nélkül elindultam vele haza, a sebességmérő nem ugrált, a kuplung nem remegett, a váltó vajpuha, a kormány holtjáték mentes, a fék szépen fog... Csodálatosan, csendben ment az 1200-as 34 lóerős motor, mígnem a Nagy Lajos Király útra kikanyarova ahogy a kettest kicsit meghuzattam éktelen hanggal eltűnt a hátsó dob. Direkt nem a kilyukadt vagy szétesett szavakat használom, mert ez eltűnt, oxidpernyére esett szét, megsemmisült. Innen kezdve egy ordító, műszaki vizsga és zöldkártya hiányos autóval jöttem Gyömrőig, valójában egy csoda, hogy a rendőrök nem kaptak el.
Hazahoztam, először arra gondoltam, hogy így használom (új kipufogó és minden papírmunka után után) ahogy van, hiszen egy csodálatos autó a maga nemében.

Használtam is, Zsófi lányom is imádta, sokat autóztunk vele nyáron, sokszor aludt benne menet közben. Aztán persze a kisördög elkezdett mocorogni. Kicsit mintha gyenge lenne. 34 ló? Nem lehet előzni vele, életveszélyes, ideologizáltam magamnak, hogy miért kellene egy tuningmotor bele... De ezzel csendes és keveset fogyaszt... De nem mindegy évi 3000 km-nél, hogy mennyit fogyaszt? Tuningmotor kell bele, nincs más választás.