Az XXL-es szopóálarc

Nekikezdtem a blokk megmunkálásának, hogy a 82-es főtengely elférjen, el tudjon forogni. Mint az ismeretes, olyan hajtórudakat vettem, ami a 3. Világ éves költségvetésével vetekszik árban, a célja azon túl, hogy erős legyen még az is volt, hogy keveset kelljen kifaragni az elfordulásukhoz. Nos, ez így is van, keveset kell faragni, tehát az ember nekiállhat pisztolyfúró és marófej kombóval. A tatár nem sürget, majd lesz valami, ha kell, az ember 2-3 mm-t kirág egy AS41-es blokkból, nem a világ. Álljunk neki.

Mivel a 3 marókésemből az egyik homlokmaró, a másik kettő meg 4 élű 13-as szárú, kobalt élű maró, ezzel kezdtem. Kb. 3 perc alatt kiderült, hogy ez a kés teljességel alkalmatlan erre a melóra, mert maximális fordulaton is rezeg, mint az állat (milyen állat rezeg?) és a korszerű hobbyfúróm gyorstokmányát 10 mp-enként kilazítja. 4 óra hosszáig martam, nyomtam és reszeltem a blokkot, ez idő alatt a gyorstokmány egymilliószor kilazult, egymilliószor húztam vissza, álltam meg, vettem le a munkavédelmi szemüveget, a kesztyűt, meghúz, majd 10 mp munka után megint kilazul. Már nem új a fúró, meg ez a négyélű kést egyszerűen nem erre van, a rezgés kilazítja a kissé kopott tokmányt. Kis köszörű nem viszi, egy pillanat alatt eltömődik, akármivel kenem vagy locsolom (szappan, szilikon, fúró, üregelő spray, WD40, Motorex Joker, motor olaj, talán rá kellett volna pisálni, vagy sz*rni).

A tanulság persze megvan: megfelelő szerszámmal kell dolgozni, jó szerszámmal fele munka.

Azért meglett a dolog, még nem finiseltem, de a tengely hiba nélkül elforog.

A felületeket szépen elsimítom majd csiszoló koronggal, hogy ne legyen feszültség gyűjtő pont és ne legyen csúnya, amikor majd egyszer valaki szétszedi a motor, nehogy azt mondja, hogy "ez meg hogy néz ki vazzeg!?"

Jönnek a problémák, egyelőre csak elméletben

Itthon van a 82-es főtengely. Sajnos az egyik forgattyúcsap csak 2. túlméretre tud jönni, mert durván sérült. A tengely nem német, hanem Scat Volkstroker Pro, amerikai, de a jobbak közül való, úgyhogy boldog vagyok vele. Ehhez a gyári 69mm-es löketű főtengelyhez a 82 mm-es legalább olyan, mintha egy kis 15 négyzetméteres nappaliba szeretnénk berakni egy nagy szekrénysort, amelyet az 50 nm-es polgári szobákban szoktunk megtalálni. Nem mondom, hogy nem lehet, de lesz vele baj bőven.
Először is, a vezérműtengelyből is le kell venni, mert a főtengely sonkája a hajtórúddal attól sem forog el. Ezt le lehet szúrni egy esztergán is teljes kerületen, valamint az a módszer is járható, ami a gyári Scat tengelyeken van, hogy azt a részét lapolják csak le, ahol az "ütközés" nem elkerülhető. A Scat tengelyek gyárilag ilyenek. A tengely bírja, nem fog eltörni, ki van ez már találva rendesen. Lehetőség a Scat C25-ös vagy az Engle W100-as, de ez utóbbit meg kell munkálni az említett okok miatt. Nagyobb tengelyt nem akarok, a fordulat 5500 főlé emelésével a költségek hatványozódnának, ráadásul a karbijaim is csak 40-es egytorkúak, nem is tudna ezekkel forogni.

A motor alkatrészeinek összeválogatása nagyon kényes feladat, mert a töltéscserét befolyásoló összes dolgot egymáshoz kell illeszteni. Ha valami kilóg a sorból, pl. kis karbihoz teszek nagy tengelyt, vagy nagy tengelyhez kis szelepű hengerfejet vagy halk, fojtott kipufogót, akkor a nagy tengely képességeit nem tudom kihasználni, de az összes hátrányát szenvedni fogom.
Én nem akarok IDF-et nem is akarok egyáltalán dupla kettős karbit, de akarok szivatót és hétköznapi használhatóságot. A Solex 36-40 PDSIT az eredeti Oettinger karbi, ehhez igazítok mindent. Ez már azonnal azt fogja jelenteni, hogy nem leszek 5000 1/min felett és nem leszek 120-130 lóerő felett, ellenben ha ügyes vagyok akkor alul jól húzó, erős motorom lesz.

És én ügyes vagyok.

Ráadásul tartós is lesz, mert nem kell forgatni. Egy ilyen motor ordít egy hosszú áttételű váltó után. Meg is lesz, a donor váltók, a leírások és a célszerszámok türelmetlenül várják, hogy kézbe vegyem őket.

"Az ajtó előtt tömött sorokban
Állnak a vágyak és arra várnak
Hogy valóra váljon mind..." (Quimby)